Brian Aldiss az angolszász sci-fi egyik nagy öregje - mondom ezt annak ellenére, hogy a regényei közül sajnálatosan kevés fordult meg a kezeim között mindeddig, egyedül a Non-stop található meg tőle a polcomon. Ezért nagy örömmel csaptam le egy antikvár Helliconia:Tavasz példányra, bár a magyar kiadás éve (1992) már eleve baljóslatú fenyegetést hordozott magában. Hosszú napok szenvedése után végeztem a kötettel és két gondolat fogalmazódott bennem: valószínűleg idővel beszerzem az egész Helliconia trilógiát, viszont minden sci-fi kedvelő nagy szerencséje, hogy a maradék két kötet végül mégsem került kiadásra magyarul ebben a formában.

Az első magának a könyvnek szól: a Helliconia első kötetéből is látszik, hogy a trilógia egy nagyívű sci-fi gondolatkísérlet, amely a sci-fi számos régi és új toposzát felöleli. A Helliconia bolygó egy furcsa asztronómiai esemény elszenvedője volt mintegy nyolcmillió földi éve: átlagos, Naphoz hasonló csillagát befogta egy óriáscsillag. A kozmikus esemény gyökeresen megváltoztatta a bolygó élővilágát, hiszen az elnyújtott elliptikus pálya miatt az éghajlat radikális változásokon megy át egy hosszú év (az óriás Freyr körüli keringési idő) alatt a jégkorszaki téltől a perzselő nyárig. A változásnak köszönhetően a bolygó értelmes, fagor nevű, lényei új vetélytársat találnak, mivel megjelennek az emberek - nem a földiek, csak egy rendkívül hasonló faj. Ahogy a bolygó és eredeti csillaga mintegy háromezer földi év alatt átélik a nagy évszakok teljes ciklusát, a fagor és emberi civilizáció viszonya is ciklikusan változik: a tavasszal és nyáron kiépített emberi civilizációk a hosszú tél alatt feledésbe merülnek, a vándorló fagorok uralkodnak, míg a tavasz közeledtével fordul a kocka. 

Habár a könyvnek vannak hagyományos értelemben vett emberi szereplői is, a hangsúly egyértelműen nem az egyénekre helyeződik, hanem a társadalmak és a bolygó ökoszisztémájának adaptációjára, illetve kifejezett szimbiózisára. Helliconia a manapság újra felkapott (Final Fantasy,Avatar stb.) Gaia-elmélet alapján épül fel, és ez nem csak abban merül ki, hogy a fagorok és az emberek is rendelkeznek a halottakkal beszélés misztikus képességével. A bolygó ökoszisztémája teljesen alkalmazkodott asztronómiai körülményeihez, és ennek leírásában Aldiss fantáziája igazán brillírozik. A tél nekrogén vándorlényei, az évszázadokig féregformában élő, majd tavasszal átalakuló sárkányszerű állat, és leginkább a komplex kapcsolat a fagorok, az emberek, a kullancsok és egy titokzatos, nagyévente kétszer megjelenő vírus között mind egyedi ötletek, mégis logikus rendszert alkotnak. A Tavasz az emberi újrakezdés krónikája: a hosszú tél után közeledik a felmelegedés, és a föld alatti városokban, elszórt felszíni csoportokban élő emberiség csillaga ismét emelkedőben van, szó szerint és átvitt értelemben is. A kötet szereplői (újra) felfedezik a Helliconia változásait, a kedvező körülmények között nő a populáció, fejlődnek a városok, differenciálódnak a társadalmak, megjelennek az első birodalmak, ahogy azt tették háromezer éve. A növényi, állati és intelligens lét a Helliconián a csillagközi körülmények miatt determinált és ciklikus: a történet mellékszálát adó földi űrállomás legénységéhez hasonlóan az olvasó is lenyűgözve falja az újabb és újabb információkat.

Vagy legalábbis lenyűgözve falná, ha nem a regény magyar fordítását olvasná. A kora kilencvenes évek a magyar fantasztikus irodalom egyszerre híres és hírhedt korszaka volt, amikor a régi és új kiadók megjelenthetették a korábban nehezen becsempészhető klasszikusokat is, de a számbeli robbanás együtt járt a rossz minőségű fordításokkal és a csődök miatt befejezetlen sorozatokkal. A kettes pont fixen megvan, hiszen a Nyár és a Tél soha nem jelent meg magyarul. Az elsőt illetve még némi reményekkel kecsegtetett az impresszum, ahol a sorozatszerkesztő és a fordító mellett egy szerkesztő és egy lektor neve is szerepel. Ehhez képest a kötet teli van alapvető fordítási és szöveggondozási hibákkal, az utolsó száz-százötven oldalnyi szöveg pedig annyira kritikán aluli, hogy minimum fejezetenként le kellett tennem a könyvet néhány órára. A gyakori elütések még csak-csak elviselhetőek, de az eredeti szöveg híján is felfedezhető félrefordítások és a hajmeresztő hunglish mondatszerkezetek szabályosan kivégzik a szöveget. (Véletlenszerű példa: "Oyre és a mosolygó szemei képviselték mind azt ami szép és drága volt a városban. Az Az ő távolléte semmi sem volt amelyet megbánt, mivel az, újabb megértéssel öltözte fel saját magával kapcsolatban és új oldaláról ismerhette meg Oyrét, Ő látta a férfiben az érettség hiányát, a másoktól való függőségét, és jobban kívánt számára talán anélkül hogy kifejtené ezt a kívánságát. A visszatérte őt legalábbis el fogja látni azokkal a szükséges kvalitásokkal. Feltéve hogy időben érkezik meg." És ez még a könnyen értelmezhetők közül van.)

Az első kötet elolvasása és némi böngészgetés után a Helliconia trilógiát, vagy legalábbis az első kötetét, azoknak tudom ajánlani, akiket nem zavar, ha egy sci-fi történetben a hangsúly nem a futurisztikus technológiára, hanem egy idegen világ ökoszisztémájára, de leginkább a természeti és a társadalmi változások közötti kapocsra helyeződik. Ha hasonlítani kellene más regényekhez, hirtelen a Távoli tűz (Zsoldos) és a Tűzkorszak (Anderson) jut eszembe a magyarul megjelentek közül, előbbi az ókori környezet, utóbbi a periodikus katasztrófa miatt. Akinek tetszett ez a két regény, valószínűleg élvezni fogja Aldiss trilógiáját is - de a magyar kiadású első kötet beszerzését csak idült gyűjtőszenvedély esetén javaslom.
 

Update: "asztrológiai" javítva, kiadás éve beszúrva.