Ezen a héten a blog nyári parkolópályára áll, amit még valószínűleg még követ egy másik egyhetes szünet is a hónap végén. Ha lesz időm, akkor egy rövid posztot még szeretnék kirakni csütörtökön, de rendes poszt nem várható. Ami a rövid szünet utáni időszakban várható: elkezdtem az elejétől olvasni a hazai fantasy egyik zsánerindító ciklusát, félúton járok az állítólag egyik legjobb kapcsolatfelvételi sci-fi olvasásával, befejeztem egy kortárs orosz sci-fi regényt (duológiát?) és egy angolszász klasszikust, plusz pár napja félkész állapotban leledzik egy poszt az egyik legtrehányabb kiadású fantasy regényről, amivel valaha is találkoztam. Komolyan nem tudom eldönteni, egyáltalán írjak-e róla.
Túlestünk az idei Zsoldos-díj kiosztásán is, bár néhány korábbi sajátos döntés után már korántsem követem akkora érdeklődéssel az eseményt, mint ami megilletné az elvileg legnívósabb hazai sci-fi elismerést. A jelölt regények közül kettőt is olvastam: A Nulla pont szerintem némileg alatta marad a László Zoltán által korábban felállított színvonalnak: habár a Nagate lapjain megálmodott világ továbbra is lenyűgöző, a szerkezet miatti önismétlő részek kevésbé nyerték el a tetszésemet, ahogy a végső magyarázat is meglehetősen sutának tűnik. A díjat végül elnyert Szintetikus álom Csepregi Tamástól szerintem bemutatkozó kötetnek határozottan ígéretes (vagy legalábbis én korábban nem találkoztam hosszabb írással a szerzőtől), még ha klasszikus cyberpunk-ázsiai víziója erősen a nyolcvanas-kilencvenes évek irányzatait is idézi, és a kötet futurisztikus cyber-Budapestje alig kihasznált háttérképként lebeg a szabvány cp novellák mögött. (Húsz évvel Vogel Zsigmond első kalandjának megjelenése után a cp-Budapest önmagában nem olyan ötlet, ami elvinne egy regényt.) Viszont az elég meglepő, hogy míg a zsűri idén is (teljes joggal) több regényt utasított el "nem sci-fi" megjegyzéssel, eddig egy kanyi szót vagy irodalelméleti eszmefuttatást nem olvastam azzal kapcsolatban, hogy a Szintetikus álom miért is regény. Vagy én vagyok hülye, hogy novelláskötetként olvastam...
Hogy valami érdemleges is legyen a posztban, ismét két ingyen olvasnivalót tudok ajánlani a digitális betűfalásra hajlamosak számára. Az első John Scalzi That Was The Millennium That Was című kötete, ami tulajdonképpen egy blogposzt-gyűjtemény. Epub és mobi verziók szipkázása ezen a linken. A másik pedig Stephen Leigh Dark Water’s Embrace című regénye, amely a fülszöveg alapján egy elég fura szexuális sci-fi (aha...) alkotásnak tűnik, amelyben egy távoli bolygóra szakadt telepescsoport mutációkkal és a kihalás veszélyével néz szembe. A letöltéshez fel kell keresni ezt a linket, kikeresni a könyvet, hogy aztán végül erre az oldalra jusson az egyszeri kattintóbajnok. Itt a 9991300 kódot bell beütni (eldobható vagy kamu cím is beírható, ha valaki aggódik a spam miatt) és már le is lehet húzni a könyvet több formátumban.
