Mármint nem itthon, attól még messze vagyunk. Viszont nemrég érkezett meg az első teaser a George Martin regényciklusából készülő Trónok harca sorozatból, és bár ez a húsz másodperc gyakorlatilag semmit nem mutat a tényleges felvételekből, arra valószínűleg épp elég, hogy felcsigázza a hozzám hasonló várakozókat. Sajnos messze van még 2011. :( 

A teaser (illetve a tény, hogy a héten alig volt időm olvasni) mindenesetre lehetőséget ad arra, hogy újabb olvasmány helyett inkább elmerengjek a fantasy sorozatok létezéséről és sorsáról, terveim szerint a remélhetőleg fenntartható heti egy könyvismertető poszt mellett folytatom a SF kategóriájába beleszuszakolható filmek, sorozatok, PC játékok, társasok stb. szemlézését is. 

A Trónok harca sorozatot elsősorban azért várom, mivel egy gyors számbavétel után is alig tudnék mondani komolyabb, igényes fantasy sorozatot az elmúlt évtizedekből. Sci-fi terén bőséges a kínálat: a klasszikus és modernebb Star Trek inkarnációktól a Babylon 5 űroperás univerzumán át a Battlestar Galactica új feldolgozásáig vagy a mostanában sajátos utakat bejáró Stargate franchise-ig jópár A kategóriás sorozatot kaptak a sci-fi rajongók (még ha a Firefly le is lett lőve, huh choo-shung huh tza-jiao duh!). B-kategóriás, de bőven élvezhető darabokból sincsen hiány a zsánerben (tkp. a koncepció miatt a Stargate is inkább idetartozna, de minden hülyesége ellene én kedvelem) , a gagyiban pedig természetesen tobzódni lehet. Fantasy filmekből is kaptunk néhány kifejezetten jó alkotást mostanában. Viszont mi van a fantasy sorozatokkal?

Nos, amennyire én látom, nem sok jó. Van jópár olyan sorozat, ami egyfajta urban fantasy-nek tekinthető, vagy legalábbis a fantasztikum, a modern és a groteszk elemeit elég sikeresen vegyíti. Be kell valljam, a legendás Buffy terén a pilotra korlátozódik az összes információm, míg a B-katos Bűbájos boszorkákból valamivel többet láttam. It vannak persze aztán olyan címek, mint a Dresden Files, a Highlander, avagy a Dead Like Me, amelyek közül az utóbbi szintén nagy kedvencem, de ettől függetlenül egyikük sem klasszikus fantasy. Vannak aztán a sci-fi/fantasy határmezsgyén, avagy a misztikum körül egyensúlyozó történetek, minden amatőrsége ellenére pl. a Sanctuary hangulatának van valami sajátos bája, a Pushing Daisies ugye a Pushing Daisies, a különféle médiumos sorik pedig nagyon divatosak, dehát egyikük sem igazzy fantasy.

Talán a legismertebb és legsikeresebb fantasy sorozatok a Hercules és a spin-off létére még több epizódot megért Xena. So, a maguk kategóriájában elég szórakoztató kis sorozatok, amelyeket nyilván nem kell történelmi fantasyként nézni vagy akár túlzottan komolyan venni, de a készítők is tisztában voltak az önirónia lehetőségeivel és az agyatlan sword&sorcery klasszikus motívumaival. Viszont olybá tűnik, hogy a Hercules-effektus rányomta magát a fantasy sorozatokra, mivel azóta szinte minden (persze nem sok) új cím hasonló sword&sorcery, humoros (vagy legalábbis magát annak tartó) elemekkel és epizódikus felépítéssel próbálkozik. Homályosan rémlik pl. egy végigröhögött Conan epizód, de magából a sorozatból szinte semmire nem emlékszem. Itt van például a Legend of the Seeker, amely egy ígéretes pilot után számomra szép lassan lakodalmas fantasy-vé silányult, ezért az első évad közepére abba is hagytam, és odáig is inkább Bridget Regan látványa vitt el, mintsem a történet.

És ami a főbb kategóriákat illeti, nagyjából ennyi is. Habár rengeteg sorozat él valamilyen szinten fantasy vagy misztikus jellegű elemekkel, azért egy Lost mégsem fantasy. Hol vannak a történelmi fantasyk, a high fantasy világokra épülő sorozatok, egy dark fantasy koncepció, vagy a minőségi könyvadaptációk? Elenyésző kivétellel kizárólag változó színvonalú minisorozatok vagy ifjúsági fantasy-k jutnak csak eszembe a Legends of Earthsea feldolgozástól a régi Narnia sorozaton vagy a gyerekkoromban bejövős Spellbinders (Mágusok) sf/f fantasy mixén át a Mists of Avalon miniig (bár utóbbit még nem láttam) vagy a tulajdonképpen lassan szintén sorozatnak tekinthető Pratchett-adaptációkig. A SciFi/SyFy dolgok közül Lost Room vagy még inkább a Tin Man akár fantasy-nek is tekinthető, de azért eléggé határesetek. A fantasy divathullám által feltámasztott különféle vámpíros dolgokba sem könyvben, sem képernyőn nem mélyedtem el - a harmadik évadot taposó True Blood egyetlen percét sem néztem meg. Ha valaki igen, vesztettem valamit? Egyéb nézhető fantasy sorozatok? Márpedig a Gyűrűk Ura óta a fantasy azért bekerült a mainstream popkultúrába, viszont sorozatok terén valamiért nem különösebben hódít. Persze vannak olyan címek is, amelyekbe bele sem néztem (Merlin, Kröd Mändoon), de a begyűjtött infók alapján ezek is megrekednek a komoly/humoros sword&sorcery szinten. A nagy nevek még váratnak magukra sorozatfronton, és ezek közül az első fecske kétségtelenül a Trónok harca lesz.

A jó hír, hogy az HBO sorozatai általában igen jó anyagok, amelyek költségvetés terén is viszonylag jól el vannak eresztve, és általában egyedi hangvételre törekednek. Ugyan azt kissé túlzásnak tartom, hogy külön team áll rá mondjuk a dothraki nyelv teljes kidolgozására, amikor az korántsem jelenik meg túl sokszor, de azért az ilyen apróságok is jelzik, hogy a készítők mindenben próbálnak megfelelni az epikus fantasy követelményeinek (na meg jó marketinges arcaik vannak, nyilván). Martin ciklusából egyébként is csak a könyvek halálra erőszakolásával lehet Hercules-szerű akciófantasyt csinálni, vagy akár az epizodikus jelleget erőltetni a történet sodrásával szemben. Vagyis nagyon bízom egy jó sorozatban, de azért vannak aggályaim. Az első nyilván a ciklus mérete, dehát egy adaptációnál nyilván mindig szükségszerű a vágás és átformálás, ezzel nem lenne baj. A második a karakterizáció és a nézőpontkarakterek fontossága. Egyrészt nagyon sok múlik a színészeken, és Martin szövege alapján viszonylag szűk lehetőség kínálkozik a karakterek egyéni alakításával való játékra: ha Tyrion vagy Cersei nem a könyvbeli Tyrion vagy Cersei, még egy alapvetően jó sorozat is komoly negatív kritikát kaphat a rajongóktól. Másrészt a regények novellisztikus, nézőpont-karakterekre épülő szerkezete is nehézkesen vihető úgy át képernyőre, hogy legalább a fő szálak és karakterek elég teret kapjanak, mégis haladjon előre a cselekmény egy epizód során.

Minden más, különleges effektek, kosztümök, helyszínek, zene és hang stb. másodlagosak. Egyrészt egy HBO sorozatnál nyugodtan lehet bízni ezekben az elemekben, másrészt minden hozzáadott hangulat mellett ezek hatása eltörpül a karakterek mellett. Martin ciklusa ugyanis kifejezetten karakterközpontú, ahol a megalkotott világ (a középkori Anglia másolata, hol van ez egy Bas-Lag egyéniségétől?), vagy a cselekmény (nemesi házak harcolnak, a háttérben jön az ősi ellenség, nagy vasziszdasz) elsősorban azért működnek, mert archetípusokra épülő, mégis realista és hús-vér figurák konfliktusain keresztül ismerhetjük meg. A ciklus elsősorban azért jó, mert Martin nagyon tud írni - és ez az, amit nem lehet egyszerűen nagy büdzsével képernyőre adaptálni. Lehet akármennyi CGI-sárkány vagy jónő a Trónok harca adaptációjában, ha a forgatókönyv vagy a színészek nem lesznek a hűek az alaphoz, és ez nem lesz nekik könnyű feladat. Mindenesetre bízzunk benne, hogy a fantasy sorozatok hosszú tele után 2011-ben végre ismét közeleg a tavasz...