Két okból is rendhagyó poszt következik: egyrészt később kifejtendő nosztalgikus okokból nehéz elfogulatlanul értékelnem a tárgyalt könyvet, másrészt terveim szerint a könyv ihlette PC játékról fog készülni a következő írás. A teremtés utolsó napja Wolfgang Jeschke német író műve, aki Magyarországon elég ismert névnek számít. Tudomásom szerint minden könyvének kapható magyar fordítása, legutóbb a Cusanus-játszma jelent meg a Galaktika sorozatában. A most tárgyalt kötet még a klasszikus "Kuczkás" Galaktika-korszakban jelent meg 1990-ben.

Első találkozásom a könyvvel nagyon is eleven emlék - általános iskolásként leginkább Boros Zoltán borítófestménye ragadott meg annyira, hogy a könyvet birtokló havernak emlékeim szerint komolyabb matchbox-csereajánlatot is tettem. Most őszintén, ha valaminek a borítóján egyszerre van egy Diplodocus (netán Apatosaurus, akkor biztosan vágtam volna nyakhosszról), egy csontváz, na meg egy mocsárba vágódott Apache helikopter, lehet az rossz? Na ugye. Az már a kölcsönvétel utáni első olvasáskor kiderült, hogy sajnos dinoszauruszok nem igen szerepelnek a regényben, amit aztán jópár évvel később eme komoly hiányossága ellenére is beszereztem. 

A becsapós fedélgrafika annyiban igaz, hogy a regény valóban egy időutazós történet, bár nem a megszokott szemszögből. Az alapötlet egyszerű, mint a vega zsíroskenyér receptje: lehetőség nyílik az időutazásra, az amerikaiak pedig remek lehetőséget látnak benne. Egy nagyszabású terv keretében visszalőnek egy csomó embert és nyersanyagot mintegy ötmillió évvel ezelőttre, hogy egy csővezeték segítségével korrigálják a történelem ama apró tévedését, hogy a világ olajkészletének nagy része nehezen kiismerhető arab országok területén található. A regény központi karakter, Steve Stanley, résztvevője ennek a vállalkozásnak: de már az időutazás utáni első percekben is látja, hogy valahol valakik valamit nagyon elb*sztak...

Ahhoz képest, hogy a könyv alig háromszáz oldal (és maga az időutazás majdnem a regény felénél történik csak meg), Jeschke elég sok sci-fi toposzt szorított bele említés szintjén, és a legtöbbnél sikerült is egyedi értelmezést találnia. Nagyon hangulatos a könyv első része, ami bemutatja az időutazás néhány "bizonyítékának" kalandos útját, majd a könyv későbbi részeiben már feltűnik az alternatív idővonalak lehetősége, egy potenciális magyarázat az Atlantisz-legendára és a Bermuda-háromszögre, vagy akár egy emberelőtti civilizáció létére. Az időutazásos történetek nagy problémája egy logikus és koherens elmélet kiválasztása: ugyan a kötet elejének bizonyítékai némileg ellentmondanak a későbbiekben kibontott variánsnak, amely szerint az idő, illetve a történelem, szabadon változtatható, utóbbi nagyon is jól példázza a technológiailag fejlett emberiség által előidézett veszélyeket, az idővonal állandó politikai célú kiigazítását. Ez persze klasszikus motívum a sci-fi történetekben, de itt csavart ad az egésznek, hogy a folyamatosan változó jövőről csak egymás elbeszéléseiből tudnak meg bármit is a végleg a távoli múltban ragadt időutazók. A rendszeresen előforduló bibliai párhuzamok és a regény végén feltűnő időutazó is másik értelmezési keretet ad a regénynek, szóval az alapötlet mellé megfelelően adagolt filozófiai problémák is járnak.

(Spoiler!)Persze filozófia csomó más könyvben is van, viszont a Földközi-tenger száraz medencéjében MiG-25-ösökkel járőröző időutazó fanatikusok (mellékesen nem az a tipikus közvetlen támogató szerepkörű gép), az amerikai hadseregbe besorozott előember törzsek, na meg elkeseredett alternatív izraeli-arab háború miatt felrobbantott Gibraltár-szoros viszont kevésbé. Tulajdonképpen a sztorinak ez a dimenziója egyfajta hi-tech hajótörött elveszettség érzést képvisel: az egyre távolibb és zavarosabb jövőbeli célok úgy mosódnak el a mindennapi túlélés és emberi létezés mellett, ahogy a lelőtt, korrodált, vagy üzemanyag nélküli gépeket felváltják a tevék és a vitorlások. Nem mellékesen kíváncsi lennék, hogy a Battlestar Galactica utolsó epizódjának írói vajon találkoztak-e a könyvvel.  Összességében szerintem jól megírt regény A teremtés utolsó napja, bár az akcióra éhes olvasóknak - a nyolcvanas évek végén azért még kevesebben voltak - valószínűleg nem lesz a kedvence. Nekik inkább tudom ajánlani a következő posztot, illetve a könyv alapján készült játékot.

Ami az egyéb részleteket illeti, a fordítás a '90 utáni évek színvonalához mérve üdítően jó, bár azért nem mentes néhány jellegzetes hibától, különösen a katonai "terminológia" terén - például magyarul inkább dögcédula az a kutyabiléta, ahogy az olyan kifejezések, mint a US-flotta, a Navy, vagy a sir is erősen kilógnak a magyar szövegkörnyezetből. A borítóképről már szót ejtettem, egyébként minden más a szokásos Galaktika formátum és tipográfia. (Az én példányomban van egy festékhibás oldalpár, emiatt néhány szó olvashatatlan.) Antikváriumokban a többi Galaktikához hasonlóan gyakori vendég az alsó árkategóriában, beszerzése javasolt.