A nyári szezon jegyében kalandozzunk el most kissé a fantasy és a sci-fi fajsúlyos világától a lazán gaslight-viktoriánus sorozatgyilkolós eposzok felé. A Calebb Carr által írt A halál angyala kellemesen vegyítette a CSI-generáció sablonos történeteit a mostanában divatos viktoriánius környezettel, visszahelyezve a sorozatgyilkosok mítoszát eredeti idejükbe, Hasfelmetsző Jack és Sherlock Holmes világába, no persze erős amerikai, New York-centrikus mellékízzel. Most a nyomozócsapat visszatér, hogy tudományos módszereivel ismét megoldjon egy sötét bűnügyet, amelynek ráadásul már világpolitikai következményei is lehetnek. Laszlo Kreizner (ezek a magyarok mindenhol ott vannak), New York alvilága, a századforduló birodalmi lázában égő amerikai politika, és természetesen egy bűnöző, akit csak a kor társadalmi elvárásainak keretét feszegető Laszlo-csapat kaphat el a maga kísérleti módszereivel. Ígéretes keverék, de vajon összeáll a végeredmény?

Az első komoly eltérés az előző kötethez képest A sötétség angyala új narrátora. Az újságíró Mr. Moore helyett ezúttal a fiatalkorú bűnözőből a doktor védencévé avanzsált "Csöves" Stevie Taggert szemszögéből követhetjük az eseményeket, aki a keret szerint húsz évvel az események után veti papírra emlékeit. Ez a keret tulajdonképpen magyarázatul is szolgál számos olyan szöveghelyre, ahol a regény nézőpontja erősen kisiklik a tizenéves Stevie szemszögéhez képest, hiszen így nyugodtan állíthatjuk, a felnőtt Taggert próbálja magyarázni utólagosan a történteket. Kevésbé szerencsés azonban Stevie narrátori tevékenysége abból a szempontból, hogy nem lévén fontos nyomozó karakter, az író igen gyakran kényszerül némileg erőltetettnek tűnő eszközök alkalmazására, hogy az olvasó ne maradjon le semmiről. Stevie-nek utólag elmagyarázzák a fejleményeket, új információt csak úgy kap a csapat, ha mindenki (így Stevie is) jelen van, és persze Stevie többször is csak hallgatózással képes betölteni az olvasót tájékoztató narrátori funkcióját. A karakter ilyetén mozgatása ugyan nem annyira erőltetett, de azért észrevehető. Tekintve, hogy főszereplőként Stevie nem sok saját szállal bír (a Kat nevű utcalány rajta keresztül kerül a képbe, illetve időnként a csapat kihasználja Stevie alvilági ismerettségeit, képességeit), bennem felmerült a kérdés, nem lett volna-e jobb egy másik szereplőt kiválasztani narrátornak.

Erre talán alkalmasabb lett volna a női magánnyomozóként működő Miss Howard, hiszen maga a központi ügy erősen kapcsolódik a nők társadalmi helyzetéhez a modernizálódó, mégis konzervatív Amerikában. Maga a bűntett azonban - legalábbis első látásra - nem gyilkosság, hanem "csupán" emberrablás: a Spanyol Birodalom egyik diplomatájának lányát fényes nappal rabolják el édesanyjától, s egy ilyen ügy nyilvánosságra kerülése könnyen elősegíthetné az egyébként is érlelődő háború kitörését. Női a bűntett abban az értelemben is, hogy a nyomozás során a legnagyobb probléma éppen a nőkről alkotott társadalmi kép, ami megakadályozza Kreizler társaságát abban, hogy minél gyorsabban az igazságszolgáltatás elé idézze és elítéltesse a tettest - akinek kiléte egyébként már a regény első harmadában kiderül, a cselekmény innen kezdve a részletek és a motiváció felderítése mentén zajlik, vagyis a régivágású krimik szalonjelenete helyett itt is inkább a modernebb regényekre és sorozatokra hajaz a befejezés. 

Ez a megállapítás áll persze magára a nyomozásra is, ami inkább emlékeztet egy CSI-epizódra. Carr ismét beveti a századforduló tudományos arzenálját, amely tulajdonképpen már szinte minden mai módszert felölel, ha kezdetleges módon is. Ballisztikai vizsgálat, daktiloszkópia, hajszálak mikroszkópos elemzése, fantomkép készítése, és természetesen maga a pszichológia profil. És nem marad el a végső leszámolás nagyjelenete sem, amely azonban számomra elég erőltetetten akciófilmesnek tűnik. A könyv végére ugyanis a karakterek olyan helyzetbe kerülnek, amely egy egész bűnbandával állítja őket szembe. És ekkor, mintegy varázsszóra várva, hirtelen előáll valaki, aki azonnal rendelkezésükre áll a megfelelő eszközökkel. Ez a befejezés kétségkívül akciódús, de végig azzal az érzéssel olvastam, hogy a szerző csak azért hoz be két újabb karaktert, hogy valahogy megpróbálja kisegíteni hőseit egy egyébként reménytelen szituációból. Ez persze valamilyen szinten műfaji sajátosság, de számomra sokat rombolt a regény egyébként reálisan felépített világán.

Hiszen maga a környezet, a századforduló New York-ja (a város és az állam vidéki részlete is) ismét remekül sikerült. A vegyes csapatnak köszönhetően a New York bandái című filmet idéző alvilágnak és a keleti part nagypolgári elitjének világába is betekintést nyerhetünk. Mindemellett pedig A sötétség angyala számos témát képes úgy magába olvasztani, hogy azok simán olvadjanak be a regény egészébe: a már említett gender kérdéstől az amerikai imperialista politikán át a már az első regényben is fontos kriminalisztikai és tudományos kérdésekkel bezárólag az olvasó átélheti az évszázaddal ezelőtti USA városi polgárának mindennapjait, a nyomozás során nagyívű tablóként bontakozik ki a korszak kül- és belpolitikája, mindennapjai. Ahogy az első kötetben, itt is találkozhatunk valóban élt személyiségekkel a kötet lapjain, fikció és történelem általában gond nélkül alkot egységes egészet, leszámítva talán a regény végét, ahol a már említett módon kissé erőltetettnek éreztem a valós karakterek beillesztését, ha maga a jelenet át is köthető a hamarosan bekövetkező spanyol-amerikai háború felé. Carr láthatólag gondos kutatómunkát végzett a kötet történelmi és krimininalisztikai aspektusait tekintve, maga a regény címszereplője és annak bűnei is valós ügyekre és személyekre épülnek, így a témában járatosak hamar felismerhetik a kötet végi köszönetnyilvánításban említett ügyek és könyvek hatását, különösen Diane Downs-ét.

A fordítással kapcsolatban meglehetősen vegyes érzéseim vannak. A szöveggel és a stílussal nincsen különösebb probléma, bár egy-két helyen visszaköszönnek angolos mondatszerkezetek. Minimum erősen véleményes azonban, hogy pl. az angol helységnév Ballston Spa Ballstonfürdővé lesz a magyar fordításban (utcái között a Fő és a Bath utcákkal). Sajnos azonban nem csupán egy véleményes fordítással, de szerkesztési hiányossággal állunk szemben, mivel az eset nem egyedi, az angolos és magyaros formák váltakoznak a szövegben, így például egyazon oldalon szerepel az East folyó és a Keleti folyó forma (míg a legtöbb tulajdonnév marad teljesen angol alakban). Hasonló, de már tartalmi jellegű hiba, hogy a könyvben többször emlegetik a közeli Washington államot, ami egy New York államban játszódó történetnél minimum meglepő. Az 553. oldalon aztán a fordító (vagy az olvasószerkesztő/korrektor) is ráébred a tévedésre, hiszen míg az oldal tetején továbbra is Washington államról beszélnek a szereplők, a lap alján már Washington megyéről. Egy közel hétszáz oldalas kötetnél az ehhez hasonló hibák apróságnak tűnnek, de mivel több esetben is egy oldalon belül zavarodik össze a szöveg, apró baki helyett így máris érthetetlen fordítói/szerkesztői szarvashibáról van szó. Mivel a kötet nem mentes néhány tipikus hibától sem - a tengerészgyalogos és a haditengerész akkor sem szinonímák, ha mindkét haderőnem a tengerészeti miniszter alá tartozott is -  sajnos az összhatás messze van a tökéletestől. (Ráadásként a fülszöveg is tartalmaz egy elég komoly tartalmi tévedést. Az eredeti angol szöveget nem olvastam, amennyiben ezek onnan kerültek volna át, természetesen sztornó.)

A sötétség angyala jól megírt, olvasmányos könyv, viszont a viktoriánus CSI koncepció már természetesen nem üt annyira második alkalommal. A továbbra is jól eltalált ügy és a nyomozás menete pozitív, míg a kissé szürke nézőpont-karakter (ami egyébként láthatóan a koncepció része volt, maga Carr is megemlíti a stílus egyenetlenségeit, azt Stevie számlájára írva) és a befejezés, no meg az egyébként jó fordítás apróbb, de bosszantó hibái negatív irányba nyomják az értékelés mutatóját. Az összkép azonban pozitív marad, hangulatos kis krimi féltégla ez, érdemes elolvasni.


Címkék: krimi

A bejegyzés trackback címe:

https://k-ter.blog.hu/api/trackback/id/tr552125388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.