The Losers (film)

 2010.06.24. 12:00

Fura dolog ez az adaptációkkal - míg a kilencvenes évekre néhány közepes képregény-feldolgozás jutott, az utóbbi évtizedben megindult a szekér és sok kifejezetten nézhető alkotás mellett néhány kiemelkedő film is jutott a comic book rajongóinak. Nos, a Losers nem tartozik az utóbbi táborba, de ettől függetlenül egy egyszeri nézésre alkalmas nyári akció blockbuster - amely sem látványban, sem az alapanyaghoz való hűségben nem teljesít maximálisan, önmagában mégis élvezetes.

Mi is ez a Losers? A jól ismert (és ezen a nyáron ismét támadó) Szupercsapat klasszikus receptje, hozzákeverve egy (a filmben annyira nem) erős összeesküvéses szabvány fűszerkeverék és némi (a filmben szintén nem jellemző) darkulás. Veszteseinket egy balul sikerült titkos akció után - amelybe a titokzatos Max rángatta őket bele -  mindenki halottnak hiszi, ám ők visszatérnek és egy szintén titokzatos (ez alapkövetelmény) jónő segítségével hadjáratot indítanak rosszakaróik ellen. Az alapsztori részletei eltérnek a filmben és a képregényben - bár néhány fontos jelenet természetesen megegyezik, az eredeti afgán környezetet Bolíviára cserélték ki a filmesek, ezzel jókorát húzva a CIA-szálból és az egyik karakter hátteréből is, mintegy kiejtve a muszlim szálat és Max mitológiáját. A szituáció azonban maradt: a Losers tagjai a földgolyó változatos pontjain próbálnak Max terveiről információt szerezni, nem mellékesen lövöldöznek vagy robbantgatnak eme cél érdekében. A nagy csapat pedig: Clay, a közepesen kiégett vezető; Jensen, a csapat hackere és állandó geek poéngyárosa; a családos Pooch, a csapat Murdockja; a szótlan mesterlövész Cougar; illetve a kemény gyerek robbantási szakértő és sebhelyesarcú Roque. Hozzájuk csapódik az anorexia és a dögösség határán egyensúlyozó Aisha, hogy aztán meginduljon a kickass (hopsz, bocs, az egy másik adaptáció, ezt inkább jövő hétre).

A Losers karakterei többé-kevésbé jól hozzák eredeti képregényes formájukat. Különösen igaz ez a geekes comic relief funkciót betöltő Jensenre, aki mindkét változatban a csapat leginkább látott és beszéltetett figurája. Clay, Pooch és Cougar karaktere is csak annyi módosítást kapott, amennyit a jóval szűkebbre vett forgatókönyv igényelt: a megváltozott háttérsztori miatt a mesterlövész tragikus énje szorul háttérbe, míg Pooch a családi részek kimaradása miatt veszít árnyaltságából. Aisha és a főgonosz Max esetében komoly átírós éjszakák állhatnak a film stábja mögött, mivel mindkettő karaktere megsínylette a film könnyedebb, korhatárbarátabb hangvételét és a politikai-kémes szál kivágását. A képregény Aishája kiszámíthatatlan és kegyetlen gyilokgép, míg a filmes amolyan babe-with-gun kategóriájú eyecandy, aki még a képkockák alapján lőtt fülgyűjtős párbeszédben sem tűnik igazán veszélyesnek. A titokzatos Max a film időtartama miatt jóval kevésbé titokzatos, mintsem egy szinte Austin Powers módon bemutatott unott főgenya, a comic CIA-háttere nélkül. Utóbbi két karaktermódosítás nyilván a koncepció és a forgatókönyv eredménye: a filmben ugyan egész jól működnek, de az alapanyag ismerőinek minden oka megvan fanyalogni miattuk.

Vizuális elemek tekintetében a Losers szabvány lájtos akciófilm. Az akció csak nagyon ritkán áll meg, akkor is jobbára csak néhány vagány beszólás, avagy lassított menőcsávós járás kedvéért. Érdekes módon a képregényhez képest mintha kissé sötétebb, dokumentaristább (ezt persze nehogy komolyan vegye valaki) lenne a színvilág, viszont a comic darkos és véres részei a karakterek átalakítása és valószínűleg a korhatár miatt mentek a forgatókönyvön kívüli lecsóba. A CGI nem dolgozik nagyon sokat, lévén a sztoriból kimaradtak a komoly költségvetést igénylő jelenetek, cserébe kapunk néhány közepesen kimunkált robbanást, no meg az eredetiben nem szereplő látványfegyvert. A képregény néhány nagyjelenete természetesen erősen A-kategóriás költségvetést igénylet volna, mindazonáltal én nem vagyok teljesen elégedett az effektek arányával, egy teljesen felesleges félperces fegyverbemutató helyett szívesebben láttam volna akció közben a CGI-t dolgozni.

Most akkor jó filmes adaptáció a Losers? Nos, adaptációnak szerintem nem különösebben erős, hiszen nagyon fontos szálak és karakterek lettek kivágva vagy módosítva, hogy egy közepesen bonyolított és politikai felhangokkal átszőtt darkos bosszúsztori egy lájtos nyári akciómozi kereteibe legyen beleszuszakolva. Az is érthető, hogy a Watchmen példáját követve nem egyezik a film és a képregény vége; az viszont már kevésbé, hogy miért kellett ejteni Max teljes hátterét és szabvány madmant faragni belőle. Viszont akciófilmnek nem rossz a Losers, a csapat tagjai kellően karakteresek, a beszólások nagy része bizony ott van, és ha nem is látunk gigatonnás villanásokat, azért az akciójelenetekre sem lehet panasz. Nem kiemelkedő alkotás, de egyszeri nyári adrenalinlöketnek megteszi, szóval egy gyenge közepes adaptációként is kellemesen limonádé akciófilm a Losers. Ilyen is kell néha.


Címkék: film

A bejegyzés trackback címe:

https://k-ter.blog.hu/api/trackback/id/tr72075025

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.