Weird Worlds

 2010.06.07. 12:00

A jó sf/f számítógépes játékokkal az a baj, hogy rettentően addiktívak és az egyszeri gémer órák százait képes a monitor előtt tölteni egy mesteri szerepjátékkal vagy stratégiával. "Csak még egy kör!" "Na még ez a monszta!" "Szintet lépek és megyek is aludni!" Persze aztán ezekből a fogadkozásokból nem lesz semmi, elvégre nem érdemes megtörni a játékmenetet. Sokszor lenne jó valami olyan sf/f fantasy játék, amivel érdemes tíz percre is leülni, hogy ne a tanulás/munka kárára menjen az elnyújtott pihenés: a Weird Worlds: Return to Infinite Spaces pont ilyen szoftver, ami sikeresen elegyít néhány klasszikus sf elemet az alkalmi játékok egyszerűségével és gyorsaságával.

A Weird Worlds minden idők legelkoptatottabb sf sablonával indít: a játékos egy valamilyen módon hajóhoz jutott űrhajós, akire egy rakat felfedezetlen bolygó, idegen civilizáció, no meg némi időlimit is vár. A játék során lényegében annyi a dolgunk, hogy bejárjuk a játék által generált szektor bolygóit, majd az időlimit letelte előtt térjünk vissza az otthonként szolgáló Glory rendszerbe, ahol a játék értékeli teljesítményünket és mi elkezdhetjük megérdemelt nyugdíjas éveinket szemétguberálóként avagy az idegen kultúrák elismert professzoraként - nyilván pontszámtól függően. Tegyük hozzá, hogy az űr sajnos a játék világában sem az a békés valami, szóval legalább ekkora esélyünk van arra, hogy hajónk egy félresikerült kapcsolatfelvétel áldozata lesz - avagy épp egy túl jól sikerülté, ugye, nézőpontok.

Ha ellenséges idegenekbe botlunk, mindig van lehetőségünk azonnal visszavonulni még az ütközet kezdete előtt, erre menetközben már csak némi rákészüléssel tudunk utasítást adni, menekülő hajóinkat pedig könnyen szétszedik hátulról. A taktikai csaták során ugyanis kihasználhatjuk hajóink fejlesztéseit - a jobb fegyverektől a harci számítógépeken át az álcázóberendezésig - avagy ócsárolhatjuk az alapból igencsak gyenge pajzsot, manőverezést, netán a fegyverek holtterét. A harc néha izgalmas, ad lehetőséget trükközésre, és nem utolsósorban elég nehéz is tud lenni, összességében mégsem volt a kedvencem, mivel az irányítási lehetőségek igen korlátoltak, az automata zoom zavaró, több hajó pedig egyszerűen legyőzhetetlen, ha nincs ellenük megfelelő ellenszerünk. Ez érthető is lenne a nagyobb járgányoknál, de pl. egyetlen teleportáló vadász helyből szétszedi a hajónkat, mert nem tudunk ráfordulni. Mindenesetre a csatákat külön üzemmódban is lehet gyakorolni egy "szimulátor" segítségével, ott az idegen hajókat kihasználva érdekes összecsapásokat lehet generálni.

Egy rövid játék esetében kiemelten fontos az újrajátszhatósági érték és a Weird Worlds ezen a téren jól teljesít, ami leginkább két tényezőnek köszönhető. Az egyik a véletlengenerált pálya, a másik pedig a háromféle játékmód. Az utóbbi egyből lehetőséget is ad a csaták kiküszöbölésére avagy megkönnyítésére, lévén a játékot három eltérő hajóval kezdhetjük: a hadi-, kalóz- és kutatóhajók pedig nem csak felszerelésben és a raktér méretében térnek el egymástól, de a pontozás módjában is. Míg hadihajóval elsősorban az értékes technológiákra, az idegen hajók begyűjtésére kell koncentrálnunk, és alap fegyverzetünk viszonylag combos (nyugi, így sem ér fel a legtöbb ellenséges járművével), kutatóként az idegen létformák és ereklyék lesznek a fontosabbak, ráadásul radarunknak köszönhetően előre láthatjuk, mely rendszerekben van esélyünk ellenállás nélkül indijános jónáskodni. A kalózhajó az arany középút pontozási módszerben és felszereltségben is: közepes raktér, közepes fegyverezet, és bármi értékes pontot ér. Itt térnék ki arra is, hogy a játékban jópár felszedhető társ van, akik ingyen vagy egy alkatrész felajánlása után csatlakoznak hozzánk. Szerencsésebb univerzumokban hat-hét hajóból álló flottát is vezethetünk, aminek a közvetlen pontértéken túl két haszna is van: csatákban ők is velünk harcolnak, illetve ha egy faj hajója velünk van, szabad bejárásunk lesz a faj bolygóira is.

A véletlengenerált pályák a játék nagy előnyét és hátrányát is jelentik. Egyrészt nagyon jó, hogy az univerzum mérete állítható, kis méret esetében tényleg öt perc alatt végezni lehet egy pályával még az ebédszünetben, de a nagy méret esetében is félóra egy menet. A játékban az útakadály szerepét betöltő nebulák sűrűsége is állítható, ám még kis sűrűség esetében is előfordulhat, hogy néhány bolygó egyszerűen elérhetetlen bizonyos tárgyak nélkül, amelyek egy kis univerzumban nem feltétlenül bukkannak fel. Nagy játéktér estében viszont inkább az a problémás, hogy a játékban szereplő fajok és tárgyak száma ugyan megfelelő egy ekkora programhoz képest, de azért messze van a bőségestől, így hat-hét teljes végigjátszás után már nem sok újdonságot tudunk találni. Megvan az a néhány tárgy is, amelyek megtalálása után már csak formaság a játék: ha a hiperhajtómű-gong kettős nálunk van, már szinte biztosan akadály nélkül tarolhatjuk végig a galaxist.

Persze emögött az áll, hogy a Weird Worlds játékmechanizmusában tulajdonképpen egy többé-kevésbé álcázott pasziánsz kártyajáték, ami abból áll, hogy az asztalra arccal lefelé tett kártyák közül általunk választott sorrendben húzunk egyet. A többi - egyes lapok bónuszt adnak, a lapok közti utazás időbe kerül, korlátozott lap a kézben - igazából ennek a variálása, megfejelve egy taktikai "szimulátorral". Márpedig az ilyen pasziánszok épp a mechnaizmus miatt működnek úgy, hogy a játékos saját teljesítménye csak egyetlen tényező a leosztás mellett a sikerhez. Épp ezért a negatívumokat is ebben a keretben kell nézni, hiszen egyébként a Weird Worlds egy sf/paródia világban játszódó remek kis casual játék, amit bármikor elő lehet húzni tíz percre. Ami pedig a véletlen elemeket illeti, a játékhoz rengeteg mod húzható le a netről: néhány csak a kezdőhajót turbózza fel (ki ne indulna neki a Galacticával vagy egy birodalmi csillagrombolóval a játéknak?), mások azonban új központi kalandokat (az alapjátékban van három olyan "quest", amit időnként besorsol a gép) és tárgyakat adnak be, vagyis kibővítik az alapból elérhető paklit. Ezektől sem kell elvárni, hogy a játék komplexitását az egekbe húzzák, de pl. a BSG mod Galactica - Cylon összecsapásai a 2D csata ellenére remekül visszaadják a sorozat atmoszféráját, ha eléggé könnyűre is sikerültek. A modoknak köszönhetően így a játék szabadon bővíthető, változtatható, szavatossága kitolható.

Summa summarum, a Weird Worlds ideális alkalmi, "tízperces" játék a sf-rajongók számára. A játék demoja lehúzható a fejlesztő oldaláról, ahol egyébként az előd ingyen is elérhető (a játékmenet megegyezik, de a Weird Worlds kezelés és grafika szempontjából is sokat lépett előre), és persze a fórumban össze vannak gyűjtve a legjobb modok is. Ha valaki öt perc játékra vágyik munka vagy valami komoly projekt közben, de nincs netközelben, a WW nagyon jó választás, én csak ajánlani tudom.


Címkék: játék sci fi

A bejegyzés trackback címe:

https://k-ter.blog.hu/api/trackback/id/tr952013740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.