A világ közepe a M* világában játszódó legújabb antológia, amely a Delta Vision 2009-es, Torozon tavernáját és Eriont középpontba állító pályázatára küldött novellákból lett válogatva. A kiírás szerint csak M*-szűz amatőrök vehettek részt a pályázaton, fejenként maximum két novellával. Maga a kötet a szokásos M* formátum, van rajta Legendák és Enigmák logó is a hátoldalon, a borító pedig szép színes Boros-Szikszai. (Sokat gondolkoztam rajta, de végül szerintem sikerült megragadnom a lényegét: kiugrott vállú WoW-os elf pornószínésznő mágijázik le orkokat. Ettől még tetszik.) Belül nem meglepő módon novellákat talál az olvasó, nézzük is ezeket szép sorban.

Wayne Chapman - Előbeszéd
"Üdvözöljük Erionban, jobbra Torozon tavernája, balra kalandozók párbajoznak, felhívjuk figyelmüket, hogy a város igazságszolgáltatási rendszere nem terjed ki harmadik országból érkező állampolgárok sérelmére elkövetett bűncselekményekre. Köszönjük, hogy térkapunkkal utazott. Felhívjuk tisztelt utasaink figyelmét, hogy az Ellana Lányai férfimagazinnal kötött megállapodásunk alapján utasaink jegyük és a lapban található kupon együttes bemutatásával ingyen látogathatják a Toroni Standup Comedy Színház egyes előadásait." Szóval hangulatfestő bevezető, kell ilyen is, egy rutinos író kétoldalas ujjgyakorlata (bár pl. a "zóna" szó eléggé megtöri a fantasy hangulatot). Lapozzunk.

Király Árpád - A megtörhetetlen
Nem teljesen világos, hogy a címszereplő a hagyományos ynevi titokzatos, szűkszavú, pozőr és állandó jelzővel bíró kalandozósablon vagy valami realistább hajléktalanábrázolás: a cselekményben és nyelvhasználatban is váltogatja a novella a kettőt. A mellékszereplő elf karakter kétszer is afféle deus ex machina funkciót tölt be különösebb egyéb jelentőség nélkül, míg a novella csúcsát adó öszecsapásnál nem tudtam eldönteni, szándékosan röhejes-e a jelenet. (Macskákkal??? WTF???) Az az érzésem, hogy volt egy alapötlet, amit meg lehetett volna írni amolyan rejtős-poénos stílusban, realista-darkulósban vagy mágus-pozőrösen, és bár a második hangsúlyosabbnak tűnik a novellában, az mégis szétesik és számomra így a végső "slusszpoén" sem üt nagyot.

Boruzs Gergely Gábor - Darton áldása
Itt már világosan látszik a klasszikus M*-stílus, bár az első egy-két oldal klasszik cseppmeni túlírt részei a novella második felében szerencsére kevéssé jellemzőek. A legnagyobb problémám az írással a feszültség hiánya. Sokat ki lehetett volna hozni a klasszikus alapállásból, mikor a maroknyi hős menedékét egy fél hadsereg veszi körül, de itt a karaktereknek minden összejön: probléma nélkül kicsempészett üzenet, baráti fogadós, tápos segítség és persze titkos kijárat három oldalba préselve (ennek lehetett volna nagyobb helyet adni az első jelenetek rovására). Így aztán nehéz értékelni a szabvány happy endet is, elvégre az komoly nehézség vagy veszteség nélkül hullik a karakterek ölébe. 

Gali Viktor - Hölgyválasz
"Megdöglesz, ribanc! - suttogta a slanhölgy." Ehhm, remélhetőleg az anti-fantasy keménymag nem fogja olvasni a kötetet, mert a novella alapötlete nem sokat tesz a catfight/leszbipornó videókat 19 colon nézegető komplexusos perverz geek képe ellen, ahogy az egyébként előre látható csattanó sem. Jó arányérzék, de szokásos M*-történet, ahol a szadista bábjátékos mastermind rángat mindenkit a háttérből. A M*-sztorik női archetípusait karikírozó feminista írásnak tulajdonképpen egész jó lenne, de nem tartom valószínűnek, hogy ez lett volna az írói szándék. (Ha netán mégis, akkor tényleg jó.)

Antal Igor - Törzsvendégek
Sajnos ennek a novellának a végét második nekifutásra is eléggé túlbonyolítottnak találtam, pedig az indítás és a karakterek ígéretesnek tűntek. A szöveg második felében hirtelen cserélődnek a szereplők (első olvasáskor már a csatajelent közepén tartottam, amikor egyszer meg kellett állnom, mert egyszerűen nem tudtam, kik is ezek), és nagyon nehéz volt követnem, hogy akkor most ki kicsoda és valójában mit is akar. Egyébként maga a történet jól hozná az ynevi mindenki átver mindenkit stílust, csak pont a legfontosabb aha-momentum jelenet nincs meg a kevésbé koncentráló olvasónak, amire az egész novella épülne.

Urbán Tamás - Bor és bosszú
  Maga a történet egy átlagos kockacsörgetős kazamata-kaland egy sztorizgatós keretben, de a novella csattanója szépen van elsütve (már ha leszámítjuk a "na de minek menne oda a hülyéje?" kérdést).A tipikusan ingadozó színvonalú asztal melletti beszólásos humor, némi "a papos kiegben azt írják az Egyezményről..." jellegű teológiai okoskodás a dandzsönben, illetve egy kihagyható második csattanó (megint a bábjátékos gonosznők...) azért mutatják, hogy még bőven lehetett volna javítani a szövegen, de az olvasói elvárások megvezetése miatt így is jó, működő novella.

Farkas Dénes - Erioni játszma
Néhány kisebb stílusbeli botlástól ("jópofa") eltekintve hangulatos írás, amivel két problémám van. Egyrészt szinte abszolút nincs benne cselekmény, másrészt részben emiatt nehezen érthető, hogy miért is kell ezt levél formájában tudatni egy uralkodóval. Eleinte azt hittem, lesz benne valami ügynökös szál vagy csattanó, de nincs ilyesmi, így viszont a "mindenki csak sakkbábu Ynev végtelen tábláján" kőmosott okosság x oldalra nyújtott verziója.

Harmath Dávid - Apám kardja
Hülyegyerek hirtelen szerelmes lesz. Vagy valami ilyesmi, mindenesetre ahhoz képest, hogy a legtöbb M*-történetben az Erionba érkező hasonló nemesi ficsúrok fogyóeszközök, itt eléggé kegyesen bánt az író az egyszerre naív és nagyképű karakterrel. Ha valaki hülye egy ilyen darkulós metropoliszban, akkor járjon is érte valami - így nem csak a kardos szál súlytalan, de az egész történet.

Zámori Máté - A sólyom árnyéka
A felütésnél még afféle lelkizős-bűnbánatos sztorinak tűnt - az első jelenet a kérdezgető, spicces barátokkal és a főszereplő vívódásával ígéretes volt. Aztán a megjelenő apa figurája benyom egy teljesen új, kissé nehezen érthető szálat, aminek a végén hirtelen a karakter is megtalálja a belső feloldozást. A világi hatóságok vagy Arel, netán Uwel egyháza mondjuk erről valószínűleg nem kapnak fénymásolatot, szóval itt is túlzóan vidám vasárnaposnak éreztem a befejezést.

Boruzs Gergely Gábor - Könnyű álom
A sok kalandozó helyett itt végre egy becsületes, letelepedett drogdíler történetét olvashatjuk. Több red herring jellegű esemény után igazából csak a novella utolsó harmadában derül ki, mire is megy ki a játék. Annak ellenére, hogy a csattanó előtti sejtetésből nem nehéz kitalálni a végeredményt, az utolsó jelenet szépen van elsütve, és az előző két novellával ellentétben itt az alvilági környezetnek megfelelően a kis hibák is végzetesek lehetnek, szóval nagyon M*-konform. Ha a csúcsjelenethez vezető elnyújtott felvezetést optimistán inkább az olvasói várakozással való játéknak, és nem húzást igénylő csapongásnak vesszük, talán az eddigi legjobb írás.

Körtvélyes Ákos - A család mindenek felett
Az első oldal maga a tömény M*-pozőrség a városba engedett cápával, aztán kiderül, hogy mégis a címben említett családi dráma lesz a középpontban.Habár a történet nyílegyenesen száguld a végkifejlet felé, és nem ártott volna a novella elején elcsepegtetni néhány infót a családi viszonyokról - túl nagy logikai ugrásnak érzem az olvasó számára ismeretlen szereplő indítékainak bemutatását - , így is egyike a kötet legjobbjainak.

Bereczki Viktor - Elhivatás
Az első novella, ahol Torozon tavernája főszerephez jut. Habár az ősi fogadó belső élete önmagában is jó alapötlet lenne, itt mégis meg van fejelve egy másik szállal, ami viszont szimpla bosszútörténet. A csattanó összeköti a két szálat és az elejtett megjegyzések ellenére tényleg üt, bár a korábbi cselekményhez nincs sok köze. Ennek ellenére a taverna személyzetével és igazgatásával kapcsolatos részletek miatt szintén egyike a top írásoknak. (Megjegyzés: Amikor először hallottam a pályázatról, én pont efféle Torozon-személyzetes variációkat vártam a szabvány kalandozós sztorik helyett, komoly potenciál lehetne komikumra, realistán "földhözragadt" kisemberi szemszögre, vagy a M*-fősodor intrikás-gyakós hangvételére is az állandó vendégekben, a furcsa kéréseket kapó kiszolgálókban, a taverna politikai súlyában stb. Nyilván két kötetet unalmas lenne csak ilyen történetekkel feltölteni, de a kalandozók-helyiek interakció hiánya miatt nekem néhol erősen RPG-ízű a válogatás, inkább a kora kilencvenes évek Ynev-képét idézi.)

Boruzs Gergely Gábor - Gyászmenet
  Kakukktojás novella, elvégre semmi köze nincs a tavernához vagy akár Erionhoz, a Darton áldása novellában megismert karakterek egy korábbi kalandjáról szól az írás. A "kaland" szó viszont túlzás, mivel cselekmény itt sincs nagyon, az egész írás inkább egyfajta tiszteletkör avagy homázs egy western klasszikus felé: postakocsi, törvény nélküli kisváros, helyi kiskirály család, no meg persze a titokzatos idegen és a temetés, amit senki nem mer felvállalni. A probléma csak az, hogy az elvileg főszereplő páros bemutatására hiába jut több hely (udvari ork Terence Hill? lájk), ismét csak sidekick karakterek a Titokzatos Idegen (Persze Az Olvasó Már Tudja, Ki Is Ő) mellett.

Összegzés: Tematikus kötet esetében nem mellékes kérdés, hogy milyen is az összhatás. Érezhető, hogy a pályázati forma miatt nincsenek olyan összekötő kapcsok, átívelő szálak, amelyek az eddigi új M*-antológiákat jellemezték. Az egyetlen kapocs Torozon tavernája, azonban az írásokban eléggé eltérő képet kapunk a jeles helyszínről egy baráti kiskocsma hangulatától kezdve az elit fogadóval bezárólag, nyilván utólagos szerkesztéssel nem lehetett teljes koherenciát teremteni. Ami az egyes novellákat és szerzőket illeti, mivel (M*-t tekintve) friss és amatőr csapatról van szó, ez meg is látszik a változó színvonalon, de az elsősorban a negatívumokra koncentráló fenti sorok mellett el kell ismernem, több szerző is ígéretesnek tűnik. Ami viszont már a profik számlájára írható, az a helyenként megbicsakló korrektúra, ami egyes novellákban a megszokottnál több elütést hagyott meg (Darton áldása - láncig, leszeget stb.). Értékelni - mivel nem a régi írógárda műveit olvassuk, ők valószínűleg nagyobb szerepet kapnak a darkosabbnak ígérkező következő Erion antológiában - nem egyszerű feladat, érthető módon nem a legerősebb M* kötetről van szó, a fontosabb cél inkább az új szerzők bevonása volt a M* világába. Ennek ellenére többen is lendületes antrét produkáltak és egyetlen novellára sem mondhatnám azt, hogy olyan alapvető hibákkal küszködik, amit középtávon nem lehet javítani irányított szorgalommal, csapatmunkával és egy jó szerkesztővel. Mivel az "újabb" M* generáció íróinál (pl. Eric Van Dien regényeit nézve) jól látható egy fejlődési ív és a fórumok alapján az írókörös élet is működik, remélhetőleg jelen kötet szerzői közül is többen fordítanak majd időt írói eszköztáruk bővítésére, csiszolására és nemsokára olvashatjuk tőlük a "legújabb M* generáció" friss műveit. Addig is gratulálok nekik a (többeknek valószínűleg) első megjelenéshez!
 


Címkék: fantasy magus

A bejegyzés trackback címe:

http://k-ter.blog.hu/api/trackback/id/tr112036216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

AntiChrist™ 2010.06.01. 21:23:29

Üdvözlet!
Ott kezdem, hogy magam sem tudom, hogyan keveredtem ide :)

Kemény kritika: sok jót nem írsz a kötetről. Abban egyetértünk, hogy bőven van még mit tanulniuk a szerzőknek.

Érdekes, hogy azt a két művet, ami nekem kifejezetten tetszett (A megtörhetetlen; Hölgyválasz), te meglehetősen lehúztad. Ebből is látszik, hogy mennyire szubjektív műfaj a kritika :)

Különös, mennyire hiányolod a poénkodást, karikírozást, viccelődést. Szerintem ez nem illik a magus-hoz. Én inkább a női írókat hiányolom - belőlük eddig sem volt túltermelés Yneven. A tavalyi eredményhirdetésben még volt egy leányzó is, de az antológiában nem találkoztam vele.

Különös az is, hogy mindenről a pornó jutott az eszedbe. Bennem se a borítót nézve, se a novellákat olvasva nem merült fel ilyesmi. Persze lehet, hogy ez azért van, mert elég kevés pornót nézek :)

Összességében véve több helyen idegesítő szóismétléseket fedeztem fel (ez gyakorlatilag minden novellára igaz), néhol pedig helyesírási hibákba botlottam. Néhány mű jóval hosszabb a kelleténél: többször is elkapott a "rétestészta-élmény".

Talán eljut ez a poszt (s vele együtt a kommentem is) a szerzők közül valakihez, ezért hadd említsem meg én is tanácsként a gyakorlást, az írói eszköztár bővítését, a kész mű csiszolását, javítgatását.
Minden műnél fontos a gördülékenység, az, hogy ne legyenek üresjáratok, hogy a történet ne tűnjön erőltetettnek. Ebből a szempontból az általam említett két novella volt a legjobb (szerintem). Ez nem jelenti azt, hogy ezeket ne lehetett volna jobban megírni :)

Dirknek javasolnám még, hogy olvassa el a kötetben szereplő 12 történet mindegyikének ezúttal csak a legelső mondatát! Annak idején magam is amatőr író voltam (és váltam profivá). Az írókörök (és a hivatásos írók szerint is) a megfelelő első mondat kiemelt fontossággal bír.
A 12 novella közül egyetlenegy van, amelyik elfogadható szinten hozza a "jó" első mondat kritériumait.

AntiChrist™ 2010.06.01. 21:26:29

@AntiChrist™: Eh, sikerült elcseszni :)
Helyesen: és NEM váltam profivá (mint ahogy ez a kommentem alapján alighanem sejthető is :)

Dirk (Könyvtáros) · http://k-ter.blog.hu/ 2010.06.01. 22:29:35

@AntiChrist™: Nem kritika, inkább afféle félig-meddig rendezett olvasói benyomások halmaza. Ennek köszönhető a keménysége is: ha a novella alapötlete nem tudott meggyőzni, akkor azon nem segített sokat bármilyen stilisztikai bravúr. Ha netán valamely szerző valóban idetévedne, akkor elsősorban a záró bekezdésemre koncentráljon, ne vegye kedvét egy laikus olvasói morc, mert ismét hangsúlyoznám, több novella kifejezetten tetszett. Amelyik nem annyira, nos szujjektivitás, valóban :) Viszont tényleg mindegyik szerzőben látok lehetőséget, ha egyesekben többet is.

Hozzá kell tennem, a klasszikus Ynev-koncepció és M*-hangvétel sosem volt a kedvencem, pont azok a regények/novellák nyerik meg általában a teszésemet, amiket rendszeresen lehúznak világidegenség és hasonló problémák miatt. Ez pont a Hölgyválasz esetében jön elő, ami szerkezetileg tényleg rendben van, viszont három tipikus M*-nősablont használ. Írói szemszögből lehet akár a legjobb novella is, csak engem nem győzött meg az ötlet.

( Ugyanígy nem a poénkodást hiányolom, hanem a taverna lehetőségeinek kihasználását, ami esetleg tartalmazhatja ezt is. A megtörhetetlen és az Elhivatás az a két novella, ami tényleg használja Torozont, a többi esetében igazából a helyszín könnyen helyettesíthető.)

Disclosure: Nem jut eszembe mindenről a pornó, de a Hölgyválasz esetében a csattanó eléggé gender-alapú, a címlapnál meg csak úgy jött. WoW-ozni sem WoW-oztam soha, de a színvilág valahogy azt jutatta eszembe :)

AntiChrist™ 2010.06.01. 22:43:31

@Dirk C.: Így már érthetőbb :)

Azt nem tudom, hogy mit gondoltak a szerzők, melyiküknél mennyire volt tudatos a cselekmény, a történet, a karakterek.

A megtörhetetlen különös jelentőséggel bír a kötetben (legalábbis azt hiszem): ebből a novellából sok minden kiderül Torozon Tavernájának múltjáról, a kezdetekről. Mivel a novella megjelenhetett, ezért feltételezem, hogy Gáspár Andrásék is elfogadhatónak találták az író verzióját.

A taverna lehetőségeinek kihasználásával kapcsolatban igazad van. Valóban az általad említett két novella az, ami a tényleg használja ezt a helyszínt.

Victor MacLeod 2010.06.04. 18:52:49

"Talán eljut ez a poszt (s vele együtt a kommentem is) a szerzők közül valakihez,..."

"Ha netán valamely szerző valóban idetévedne,..."

Remélem lottóztok mind a ketten :))
A Hölgyválasz c. novella elkövetése az én lelki üdvösségem terhére történt.

Először is köszönet a dicsérő szavakért
AntiChrist™-nek! Már nem írtam hiába...

A poszthoz:
A kollégák szerzeményeivel magam is a kötet kézbevételekor találkoztam először. Nyilván van még mit tanulnunk mindnyájunknak.
A geekes áthallással kapcsolatban hárítom a felelősséget: ilyesmi nem állt szándékomban :)

"A M*-sztorik női archetípusait karikírozó feminista írásnak tulajdonképpen egész jó lenne, de nem tartom valószínűnek, hogy ez lett volna az írói szándék. (Ha netán mégis, akkor tényleg jó.)"

Félig-meddig erről van szó.
A karakterek választása, sablonos, "archetipikus" megjelenítése nem véletlen. A történet ugyan nem paródia, de tudatos volt a sarkosítás, az, hogy a komolyan vehetőség keretei között a magus (női) karaktereinek egyfajta (enyhe) karikatúráját jelenítsem meg. Hogy ez mennyire sikerült, hogy a novella tetszik-e vagy sem, az az Olvasó döntése.

A szóismétlésekkel kapcsolatban annyit, hogy egy-két helyen az én írásomban is akad belőle. Ezek még a legelső változatban voltak, aztán javításra kerültek. A májusi kefelevonatban (amit a kiadó küldött) ezek már nem voltak benne.
Csak a tiszteletpéldányok átvétele és elolvasása után szembesültem azzal, hogy a nyomtatott szövegbe mégis belekeveredett valahogy. Szó szerint a falba vertem a fejemet...

Egyébként nagyon köszönöm a posztot!
Örülök neki, hogy van, aki elolvasta az antológiát, véleményt írt róla - tehát foglalkozott vele.
Köszönet jár érte, az Összegzésben és a kommentekben megfogalmazott tanácsokért szintúgy!!

Dirk (Könyvtáros) · http://k-ter.blog.hu/ 2010.06.04. 22:27:02

@Victor MacLeod: "Félig-meddig erről van szó.
A karakterek választása, sablonos, "archetipikus" megjelenítése nem véletlen."

Ebben az esetben inkább a zárójeles dicsérő részt nyomatékosítanám a geek vitriol helyett (elnézést, ha unfair volt), mert ha szándékos volt, akkor sikerült megvalósítani az ötletet. Olvasóként én elég bizonytalan voltam, ezért is a kiegészítő megjegyzés a posztban, éreztem a háttérben egy ilyen értelmezés lehetőségét, de nem voltam biztos benne, hogy csak én látom-e bele. Ennek tudatában elolvasom harmadjára is :)

MailMan 2010.06.06. 15:18:21

Ahoy!

Én is mint a kötet szerzője tévedtem ide - a Sólyom árnyéka című írást követtem el (amelynek eredetileg Bűnbánat volt a neve, de GA tanácsára megváltozott).

Először is, nagyon köszi, hogy foglalkoztál a kötettel és az írásokkal, minden vélemény hasznos :) (a kemény kritika pedig különösen) Más is mondta, hogy túl vidám lett neki a vége, ez valószínűleg lelkület kérdése - én nem éreztem volna megfelelőnek egy depressziós, borongós lezárást. Persze ezek után azt is megértem, ha nem érezted odaillőnek az apás sztoriszálat.

(Egy barátomnak egyébként pont az eleje nem tetszett, mondván "nincs benne elég vér meg pina" :D)

Szóval köszi, ha van még bármilyen ötleted vagy megjegyzésed a novellával kapcsolatban, örömmel várom :)

AntiChrist-tól pedig (ma van a nemzetközi Slayer-nap!) megkérdezném, mert felcsigázott: melyik novellában található az a bizonyos "elfogadható" kezdőmondat? :)

Dirk (Könyvtáros) · http://k-ter.blog.hu/ 2010.06.07. 12:56:09

@MailMan: Nekem nem hiányzott belőle több "vér meg pina", de ez is mutatja, hogy a kívülről egységesnek mutatott fantasy olvasótábora is erősen megosztott ilyen fontos kérdésekben :D

Sőt, nekem még kevesebb akció, egy inkább finomabb zsarolásra (a gyilkosság felfedése) építő apafigura jobban kiemelte volna a főhős bűntudatát, dilemmáját, az első jelenetben bemutatott alaphelyzetet. De persze ez is csak egy laikus olvasói vélemény, az ilyen visszajelzések sajnos csak kéttucatjával csomagolva érnek fel a szakmai bírálatokhoz az író számára ;)

AntiChrist™ 2010.06.07. 19:54:47

@Victor MacLeod: Nincs mit. Csak el ne bízd magad! :)

@MailMan: Vérből talán valóban lehetett volna több, pinából viszont nem: még a végén tényleg pornóantológia készült volna :)

Szerintem a Hölgyválasz első mondata az, ami megfelel annak a sokat emlegetett kritériumnak, hogy legyen figyelemfelkeltő, ösztönözze tovább olvasásra az érdeklődőt, és legyen az írás (novella vagy regény: mindegy) egyfajta rövid összefoglalója. Legyen benne a mű története röviden.

Ilyen profi, kitűnő első mondat például:
"A feketébe öltözött ember a sivatagon át menekült, a harcos pedig követte."
/Stephen King: A Setét Torony 1/

Még egyszer mondom: ez csak az én véleményem. És nyomatékosan megismétlem a fentebb kommentelő szerzőnek címezve: ettől még ne bízza el magát!!
Ez egyrészt egyetlen olvasó szubjektív véleménye, másrészt egy tűrhetően sikerült novellától még senki nem lesz Stephen King kaliberű író...

MailMan 2010.06.09. 13:53:46

@Dirk (Könyvtáros): @AntiChrist™:

Higgyétek el, az ilyen "laikus" olvasói vélemények sokkal többet érnek, mint egy baráti vállonveregetés :) Köszönöm mindkettőtöknek, hogy elolvastátok a novellámat!

Dirk (Könyvtáros) · http://k-ter.blog.hu/ 2010.06.16. 10:39:21

Ehh, csak most vettem észre, hogy a Törzsvendégek bekezdés valójában a Bor és bosszú novelláról szól, maga a Törzsvendégek pedig kimaradt (ha jól emlékszem, az a toroni nemes-khál történet, aminek a végét első olvasásra valahogy nem fogtam fel teljesen, valószínűleg ezért hagytam ki). Most nincs nálam a kötet, de nemsokára javítom.